Ahogyan azt a gofris posztban ígértem, íme a kenyérsütéses beszámoló! Mindig is nagy érdeklődés övezte ezt a témát, sokan kértétek már a receptet, amit apró finomhangolások után most örömmel osztok meg a blogon – remélem, másnak is éppen olyan nagy segítségére lesz a mindennapokban, mint nekem.
Két dologra viszont még az elején szeretném felhívni a figyelmet: az egyik, hogy ez egy kelt tészta, amit dagasztani ugyan nem szükséges, de élesztővel készül; a másik, hogy az élesztő mellett útifű maghéjat (psyllium husk) is tartalmaz. Ez utóbbi kiváló élelmi rostforrás, egyfajta ballasztanyag, amelyet azonban nem mindenki tolerál azonos mértékben; nekem ennyi rosttartalom még belefér, de lehet, hogy másnak már nem. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy emésztőszervi problémák esetén mindig az egyéni tűrőképesség a mérvadó!
Útifű maghéjat tartalmazó ételek fogyasztása után egyébként is fontos a folyadékpótlás. Ez az anyag úgy fejti ki jótékony, béltisztító hatását, hogy magába szívja környezete nedvességtartalmát, és csúszós, zselészerű állagot képezve vándorol végig a tápcsatornán. Ha azonban nem járunk el körültekintően, akkor megfelelő mennyiségű nedvesség híján az útifű maghéj még az egészséges bélfalon is képes megtapadni, szorulást okozva ezzel. Arról nem beszélve, hogy önmagában már az is puffaszt, ha nem iszunk eleget, hiszen a hatékony, gördülékeny emésztéshez rengeteg folyadék kell.
Az eredeti recept tápiókakeményítővel dolgozik, és mivel nekem a tápióka mindig is sok gondot okozott, ezért ki kellett cseréljem valami másra. Sajnos kukoricaszármazékokat sem fogyaszthatok, ezért étkezési keményítő helyett burgonyakeményítőt szoktam használni (váltás: 2 ek tápiókakeményítő = 1 ek burgonyakeményítő). Valamint egyszer kipróbáltam a receptet instant élesztővel is (ez az a fajta, por állagú anyag, amit a sütőporhoz hasonló kiszerelésben lehet kapni), és bár így elkerülhető a cukros felfuttatás, viszont kevésbé emelkedett meg a tészta, és jóval tömörebb lett a végeredmény.
Nem is szaporítom tovább a szót, lentebb a recept:
Hajdinalisztes házi kenyér (sütőben)
Előkészület: 20 + 45 perc │ Sütési idő: 45 perc │ Összesen: kb. 2 óra
Hozzávalók (kb. fél kilós kis veknihez):
- 180 ml meleg víz + 1 ek útifű maghéj
- 40 ml meleg víz + 0,5 tk nádcukor + kb. 12 g élesztő (1/4-ed kocka)
- 100 g hajdinaliszt
- 60 g kölesliszt
- 35 g burgonyakeményítő
- 1 tk lenmagliszt
- 1 tk sütőpor
- 1 tk só
- 1 tk rozmaring (lehet őrölt vagy morzsolt is) – elhagyható
- 1 ek olívaolaj
- kb. fél marék egész lenmag a díszítéshez
Elkészítés:
- Egy kis tálkában beáztatom az útifű maghéjat 180 ml meleg vízbe, és állni hagyom 15 percet.
- Eközben felfuttatom az élesztőt egy másik kis tálkában, amit szintén hagyok kibontakozni, amíg a maghéj megszívja magát. (40 ml meleg vízben elkeverem a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, mégegyszer alaposan megkeverem a vizet, és várom, hogy beinduljon a habképződés – ez is kb. negyed óra lesz.)
- Amíg a folyadékok pihennek, addig egy nagy keverőtálban összeállítom a száraz hozzávalókat. A rozmaring elhagyható, de nagyon jól megy a hajdina földes-diós ízéhez!
- Negyed óra elteltével, amikor már zselés állagú a maghéjas víz, az élesztő pedig felfutott, hozzáadom a vizes oldatokat és az olívaolajat a száraz összetevőkhöz. Határozott mozdulatokkal tésztává keverem a masszát.
- Sütőpapírral bélelt kenyérsütő formába / szilikon sütőformába "öntöm" a tésztát, megszórom a tetejét lenmaggal, majd fóliával letakarva 45 percig kelni hagyom az egészet. (Tipp: ne legyen túl meleg a kelesztés környezete, mert ha túl gyorsan emelkedik a tészta, sütés közben összerogyhat a kenyér!)
- 40 perc elteltével beindítom a sütőt, és hőlégkeveréses fokozaton előmelegítem 180 fokra.
- Ha megkelt a tészta, leveszem a fóliát, és 45-55 percig sütöm a kenyeret.
- Sütés után hagyom valamennyire kihűlni. Fontos, hogy forró állapotban még ne vágjunk bele, mert nedves érzetű maradhat a kenyérbél! Légmentesen zárható dobozban, vagy konyharuhával letakarva pár napig simán eláll, nem szárad ki.
