A gasztrokulináris élvezetekről még akkor sem voltam hajlandó lemondani, amikor nagyjából egy évvel ezelőtt kiderült: összetett ételérzékeny vagyok. Tej, tojás, búza, kukorica, mandula (és ezek származékai), viszlát! Először persze nagyon kétségbe voltam esve, hiszen ezek között alapvető élelmiszerek is vannak, de aztán fakanalat ragadtam, és a kezembe vettem az irányítást.
Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy tapasztalatot és recepteket oszthassak meg a téma iránt érdeklődőkkel. Egyfajta tudósításként tekintek erre, amelyben számomra kedves dolgokról írok, és mindenki saját, józan belátására bízom, mennyit fogad be ebből. Kifejezetten az irritábilis bélszindróma tüneteinek csökkentésére kialakított, alacsony FODMAP tartalmú, tej-, tojás- és búzalisztmentes ételeket készítek, amelyek megfelelő alapanyagok beszerzése mellett még gluténmentesek is.
Elsősorban reggelik, tízóraik és uzsonnák előállítására koncentrálok, mert hagyományosan ilyenkor szoktunk kenyeret, tojást, tejterméket, pékárut vagy müzlit fogyasztani – szóval minden olyasmit, amitől az ételérzékenységem miatt most szigorúan el vagyok tiltva. Különösen izgat még a sütés tárgyköre, valódi kihívásként tekintek a sikér és tojás nélküli varázslásra.
Az ételeket magamon tesztelem. Ha nem tetszik az íz, az állag, vagy esetleg túl rostos, nehezen emészthető lenne az eredmény, akkor addig módosítom a receptet, amíg nem vagyok mindennel 100%-ig elégedett. És mivel nem szeretek egy recepthez két keverőtálnál többet használni, ezért ösztönösen kerülök minden olyasmit, aminek az elkészítése kicsit is körülményesnek látszik.
Én azonban nem vagyok sem orvos, sem dietetikus, de mégcsak táplálkozási szakértő sem; a blogolvasás nem helyettesítheti a megfelelő szakorvosi ellátást, kezelőorvosi konzultációkat. Ráadásul az IBS-es tünetek kiváltó oka egyénenként jelentősen eltérhet, ezért még csak az sem biztos, hogy az én ízlésem megfelel majd a számodra. Igyekszem hát kerülni konkrét életvezetési tanácsok osztogatását, mert a betegségből való kilábalásra sajnos nem tudok átfogó stratégiát kínálni, és nem is szeretnék ilyen benyomást kelteni.
Mindenkit arra bíztatok, hogy legyen kitartó, de ugyanakkor legyen magával szemben türelmes is. Ha kipróbálunk valamit (származzon az akár erről a blogról), amiről végül kiderül, hogy nem jó, akkor se essünk kétségbe – hogy pár közhelyet is eldurrogtassak, ez egy tanulási folyamat, amelynek során rengeteg hasznos tapasztalatot lehet szerezni. Forduljunk magunk felé elfogadással, szeretettel! Ezzel máris teszünk egy óriási lépést a jó közérzet felé.
Kellemes böngészést, örömteli főzést kívánok:
