Hónapok óta tartozom egy informatív poszttal (egészen konkrétan még augusztusra ígértem a megírását), amiben összefoglalom az elmúlt évek legfontosabb egészségügyi tanulságait. Miközben azon gondolkodtam, hogyan lehetne a legoptimálisabban feldolgozni ezt a témát, hirtelen november lett, és az utóbbi időszak érdeklődési forgatókönyveit felidézve végül úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha írásos formában is megőrzöm a beszélgetős jelleget. A hajtás után csokorba rendezve, klasszikus kérdezz-felelek felállásban számolok be a tapasztalataimról.

Photo: Unsplash

“Honnan tudtad, hogy mi bajod van?”

A válaszom nagyon zavarba ejtő lesz: én sokáig nem is tudtam, mi okozza a problémát. A pontos diagnózishoz hosszú és fáradtságos út vezetett, de az én esetem ebből a szempontból elég speciális, mert kezdetben nem voltak egyértelmű emésztőrendszeri tüneteim, inkább az általánosan romló egészségügyi állapotom volt nagyon gyanús. Sok dologra teszteltek mindenféle orvosok, mire kiderült, hogy a normál funkciók ellátásához szükséges ásványi anyag- és nyomelemhiány hátterében felszívódási zavar áll, és csak ezután vált indokolttá a bélrendszer alapos kivizsgálása. A halmozódásos jellegből adódóan viszont addigra már telítődött a szervezetem az általam nem hasznosítható anyagokkal, és rövidesen megérkeztek az IBS-es tünetek is.

“Végül mi lett a kórkép?”

Kiderült, hogy az IBS hátterében valójában kontaminált vékonybélszindróma (SIBO) áll. Ilyenkor általában a bélflóra egyensúlyának felborulása is jelen van (diszbiózis), ami rendszerint különböző érzékenységekkel (hisztamin- és ételintoleranciák, keresztallergiák) és pár opportunista gombafaj (pl. Candida) túlszaporodásával is együtt szokott járni. Mindezt kiválthatja a helytelen életmód, állandó stressz, öröklött hajlam, a belek renyhe mozgása, elégtelen emésztőenzim- vagy gyomorsavtermelés, gyakori antibiotikum-kúrák, makacs bélfertőzés, élősködő vagy parazita, valamilyen pajzsmirigy-rendellenesség (pl. Hashimoto-kór), és még megannyi minden más, amire a tudomány eddig nem talált választ. Emellett az is nagyon fontos, hogy indokolt esetben fel legyen térképezve az összes krónikus, gyulladásos bélbetegség is, úgymint: Crohn-betegség, colitis ulcerosa, cöliákiás gluténérzékenység, stb. A negatív lelet is hasznos információ!

“Ezekkel milyen orvos foglalkozik?”

Gasztroenterlógus-belgyógyász szakorvos, de sokat lendít a helyzeten egy lelkiismeretes háziorvos és egy jó dietetikus is. Ezen kívül magánlaborba is lehet menni, ahol (a nagy érdeklődésre való tekintettel) egyre kedvezőbb vizsgálati csomagokat kínálnak. Nekem állami és magánrendeléses tapasztalataim egyaránt vannak, szerintem a kettő egymást kiegészítve abszolút működőképes tud lenni. Vannak azonban olyan hasznos laborok, amelyeket jelenleg csak magánúton lehet elintézni (pl. bélflóra összetételének vizsgálata).

“Ez gyógyítható? Vagy életed végéig diétáznod kell majd?”

Nekem annyiban szerencsém van, hogy nincsen maradandó fogyatékosságom, mint például egy laktózérzékeny esetében (legalábbis eddig nem derült ki semmi ilyesmi, fingers crossed), viszont némileg bosszantó, hogy ezután a betegség után így nem jár adójóváírás sem. Igyekszem a helyzetre átmeneti állapotként tekinteni, ami terápiás étkezéssel és a megfelelő gyógyszerkombináció eltalálásával, speciális probiotikumokkal, táplálékkiegészítőkkel sikeresen kezelhető, de pár dolgot a gyógyulás után is meg fogok őrizni az életmódváltásból. Addig pedig marad az uzsitasi és az előre csomagolt ebéd.

“Amíg nem jutok el orvoshoz, mit tudok tenni? Van valami hatásos tünetcsökkentő tipped?”

Ez egy komplex betegség, mindenkinél más az oka és a lefolyása, és az egyéni tűrőképesség is változó. Egyébként sem szeretek tanácsokat osztogatni, ráadásul amíg nincs meg a pontos diagnózis, addig akár még veszélyes is lehet (pl. ha a cöliákiás vizsgálatot megelőzően vonjuk ki a glutént az étrendből, akkor fals negatív lehet a teszt). Csak olyan általánosságokkal tudok szolgálni, minthogy a háborgó bélnek a puharostos, szinte pépes állagúra főtt ételek és a húsleves tesznek nagyon jót, illetve hogy az alkohol kerülendő. Magánszorgalomból el lehet menni esetleg étel-intolerancia (IgG) vagy ételallergia-vizsgálatra (IgE), de ezek egyike sem olcsó mulatság, és nem is biztos, hogy az orvos befogadja majd a paneleket.

“Milyen vizsgálattal kezdjem?”

Ezt majd az orvos megmondja. De tényleg, ne legyünk megúszósak, ez nem vicc. Ha minden kötél szakad, és senki sem hajlandó komolyan venni a problémánkat, akkor vannak önsegítő csoportok a fészen, ahol a dokumentumok között akad pár hasznos gyűjtés, de ezeket mindenki csak saját felelősségre olvasgassa!

“Az IBS _valódi_ betegség? Nem csak ilyen pszichoszomatikus, lelki eredetű dolog?”

Erről megoszlanak a vélemények. Azt én sem vitatom, hogy a rossz lelkiállapot és a kezeletlen, tartós stressz mindenre rányomja a bélyegét, ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy aminek nem találják meg első pár próbálkozásra az okát, azt sokan hajlamosak mindenféle lelki tényezők számlájára írni. Az IBS-es esetek túlnyomó többségének hátterében valamilyen konkrét, célzott laborvizsgálatokkal kimutatható betegség áll, de annak is lehet létjogosultsága, ha valaki a tudományos tények mellett spirituálisan közelít a kérdéshez. Szerintem egy ilyen helyzetben, amikor komplett életmódváltásra kerül sor, rengeteg dolog átértékelődik, és erre mindenki más és más megküzdési stratégiával reagál – egyénileg változó, hogy kinek mi hoz nagyobb megnyugvást.

“Mekkora befektetést jelent a kezelés (pénzben és időben)?”

Nem akarok mellébeszélni: nem lesz egyszerű. Nagy elköteleződést, kitartást, türelmet, valamint rendkívüli fegyelmet és jelentős anyagi ráfordítást követel meg a dolog. Ez nem olyan, mint egy törött kar, ami a begipszeléstől számított negyedik hétre összeforr. Kevés az információ, sok a nyitott kérdés és nagyon különböző az orvosok tájékozottsága, hitvallása is. De ez egy muszáj. Miután eltaláltam a számomra megfelelő étrendet, látványos javulás történt az állapotomat illetően (jelenleg tünetmentes vagyok), úgyhogy mindenképpen azt gondolom, sokszorosan megéri tájékozódni és kísérletezni. Jobban érzem magam most, mint a betegség előtt bármikor, illetve sok olyan dolog változott meg azóta, amiről azt hittem, hogy adottság. Számomra ez az érzés minden pénzt megér. :)