Sokat szoktam gondolkodni azon, hogyan oldhatnám meg minél egyszerűbben a külső helyszínen történő táplálkozást. Amikor nem vagyok otthon, és ezáltal elvész a lehetőség magamnak főzni az ételt, akkor két lehetőség adódik: vagy ki vagyok szolgáltatva a környező kifőzdék aktuális étlapjának, vagy előre gondolkodom, és csomagolok valami harapnivalót. És mivel arra mikroszkópikusan kicsi az esély (ha van egyáltalán), hogy egy étterem speciálisan IBS-es tünetek enyhítését célzó ebédmenüt kínáljon, ezért általában az utóbbi megodást választom.
Szerintem ez a fajta odafigyelés, előre tervezés és logisztika az egyik legnehezebb pontja egy diéta tartásának. Amikor az első, nem-receptes bejegyzésben azt írtam, hogy ”nehezen menedzselhető állapot”, akkor többek között erre gondoltam. Arra, hogy milyen nehéz és bonyolult feladat egy speciális étrendet a mindennapi életben kivitelezni. Mondjuk ki: mostanában nem vagyok annyira spontán, mint egykor – ezt egyfelől kicsit sajnálom is, de ugyanakkor bőségesen kárpótol a tudat, hogy képes vagyok egy számomra egészségesebb életmódot folytatni. (Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor valójában úgy vagyok vele, hogy inkább kelljen fix napirendhez alkalmazkodni, mint egy kiadós bélhuruthoz.)
De ha már itt tartunk, akkor azt is el kell mondanom, hogy mindezzel együtt mégsem lettem olyan nagy barátja az ételhordó dobozoknak. Van egy bizonyos lélektani határ a magamnál tartott csomagok tekintetében, és bár jól felfogott érdekemben áll, hogy mindig legyen nálam saját készítésű élelem, valahogy mégsem szeretek munka után nyolc szatyorral moziba menni. (Ki tudja, miért.)
Ezen a ponton meg is érkeztünk a poszt szűkebb témájához, az amerikai csokis kekszhez. Hogy mi köze a fenti eszemefuttatásnak hozzá? Az, hogy ezt a laktató, puszedli finomságú kis korongot akár még zsebre is vághatom. Egyszerű, nagyszerű, helytakarékos, finom.
Hogy sütés közben ne okozzon problémát a tojás hiánya, rutinosan vegán receptek között kerestem inspirációt. (A felreértések és esetleges csalódások elkerülése végett úgy érzem, kötelességem elmondani, hogy egyébként nem folytatok sem vegán, sem pedig vegetáriánus életmódot. Nem is tehetném, hiszen a diéta miatt már így is erősen korlátozottak a lehetőségeim, azaz az általam értelmezhető alapanyagok száma véges.) Találtam is egy szimpatikus jelöltet, amelyet aztán a magam igényeire szabtam, és most így néz ki:
Amerikai vegán cookie
Előkészület: 15 perc │ Sütési idő: 12 perc │ Összesen: kb. 25-30 perc
Hozzávalók (kb. 9-11 db kekszhez):
Első tál / száraz hozzávalók:
- 100 g hajdinaliszt
- 45 g kölesliszt
- 5 g lenmagliszt
- 0,5 tk sütőpor
- 0,5 tk szódabikarbóna
- csipet só
- fűszerek ízlés szerint (pl. fahéj, kakaó, gyömbér...)
Második tál / nedves hozzávalók:
- 75 g kristályos nádcukor
- 75 g lágy barna nádcukor
- 90 ml olívaolaj
- 25 ml víz
- 1 tk vaníliakivonat
Elkészítés:
- Először az első tál hozzávalóit dolgozom össze, jól eloszlatom az anyagokat egymásban.
- A második tálba először a kétféle cukrot mérem ki, amit aztán felengedek a folyadékokkal. Addig keverem a masszát, amíg nagyjából egyneművé nem válik.
- Ha ez megvan, akkor a második tál tartalmába fokozatosan beledolgozom az elsőt (tehát folyamatos kevergetés mellett, adagonként adom a lisztes keveréket a cukroshoz).
- Ízlés szerint sütésálló hozzávalókat forgatok még a tésztába – a képeken vegán csokipasztilla és apróra tört dió látható. (Az eredeti recepthez képest jóval kisebb mennyiséggel szoktam dolgozni: általában 50 g apróra tört csoki vagy csokipasztilla 30 g diótöret kíséretében bőven megteszi.)
- Ha van időm, fél órára hűtőbe teszem a nyers tésztát, hogy az ízek kicsit jobban összeérjenek, de ez a lépés kihagyható.
- Kiveszem a sütőlapot a sütőből, és sütőpapírt terítek rá. A sütőt előmelegítem 180 fokra (hőlégkeveréssel).
- Fagyiskanállal gombócokat mérek a sütőlapra a tésztából.
- A gombócokat aztán szilikonspatulával lapos koronggá formázom. Nem baj, ha összeérnek, inkább az a fontos, hogy nagyjából egyforma vastag legyen minden korong.
- Kb. 12 percig sütöm a kekszeket. (Az a tapasztalatom, hogy akkor is érdemes kivenni őket a sütőből, ha még nem látszanak teljesen késznek, ugyanis ez a tészta sütés után is szilárdul. Ha túl sokáig van a sütőben, nagyon száraz lesz.)
- Fogyasztás előtt negyed órát pihentetem. Miután teljesen kihűlt, légmentesen záródó dobozban napokig eláll.
