Tavaly ilyenkor annyira a feje tetején állt éppen minden, hogy sajnos mind a mézeskalács-sütögetésből, mind a szaloncukrozásból kimaradtam, és ez nagyon rosszul érintett lelkileg. Már akkor eldöntöttem, hogy idén ez máshogy lesz, és mivel már közelednek az ünnepek, neki is álltam a receptkeresésnek. Be kell valljam, ritkán sikerül valamilyen mentes dolog ennyire jól elsőre, úgyhogy ezúttal az első számú kísérlet receptjét teszem közzé.

Hónapok óta tartozom egy informatív poszttal (egészen konkrétan még augusztusra ígértem a megírását), amiben összefoglalom az elmúlt évek legfontosabb egészségügyi tanulságait. Miközben azon gondolkodtam, hogyan lehetne a legoptimálisabban feldolgozni ezt a témát, hirtelen november lett, és az utóbbi időszak érdeklődési forgatókönyveit felidézve végül úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha írásos formában is megőrzöm a beszélgetős jelleget. A hajtás után csokorba rendezve, klasszikus kérdezz-felelek felállásban számolok be a tapasztalataimról.

A történeti hűség kedvéért muszáj vagyok kicsit távolabbról indítani ezt a posztot, egyrészt mert sok idő telt el az előző bejegyzés óta, másrészt pedig egyelőre le kellett álljak a hajdinaliszttel (amit legalább akkora csapásként élek meg, mint a kávé elhagyását).